Minden bizonnyal a Capitolium ostroma jelentősebb elmúlt napi esemény, mint Kern András szabálytalan parkolása, ám a magyar közmorálra és közgondolkodásra mégis ez a budapesti akció bír nagyobb hatással. Szomorú, hogy éppen Kern András viselkedése ad okot egy ilyen bejegyzés megírására, hiszen ő az egyik legzseniálisabb élő magyar színész, aki közel 60 éves, töretlenül sikeres pályafutást tudhat magáénak. Egy színész ikon, akit egy ország szeret, és kíváncsi produkcióira mind a mai napig. Ezt kevesen mondhatják el magukról. De…

Azért mert Kern András jó színész, még nincs feljogosítva arra, hogy olyat tegyen és mondjon, amit az átlag magyar állampolgár sem tehet meg következmények nélkül. A szabálytalan parkolás önmagában is hiba, de a sajtónak adott válasza egyenesen felháborító és elfogadhatatlan. Hogy merte ezt megengedni magának? Mert ő Kern András? És ez mi többre vagy másra jogosítja fel, mint bárki mást? Normális esetben semmire, de ő ezt másképpen gondolja. És ezt nem csak a szabálytalan parkolással, hanem a flegma és arrogáns magyarázatával is bizonyítja. „Szánom-bánom a dolgot, de nagyon siettem, az az igazság, ennél többet nem is szeretnék mondani.”

Az alsó hangon morálisan elítélendő cselekedetek ilyen módon történő kezelése az elmúlt években a politikusok és a teljesítmény nélküli celebek szintjén vált általánossá, más közszereplők részéről erre még nem volt példa. Ez lenne tehát a következő szint? Most már tényleg bárki bármit megtehet? Mert akkor nagyon csúnya világ elé nézünk. Akkor Kern András se háborodjon fel, ha előadása alatt esznek, telefonálnak, vagy éppen beszélgetnek, hogy csak nagyon visszafogott példákat vegyünk. Fogadja el a művész úr, hogy megteszik, mert megtehetik.

Mennyivel másabb Kern András, mint a maguknak mindent megengedő, luxusautóikkal szabálytalankodó NER lovagok vagy politikusok? Semmivel. Pontosan ugyan olyan. Azt gondolják, hogy megtehetik, és elnézést is úgy kérnek, hogy még az állampolgár érezze magát megtisztelve. Nem kell ahhoz milliárdosnak lenni, hogy valaki úgy viselkedjen, mint egy NER lovag. Elég, ha valaki csak úgy érzi, hogy több, más, jobb, mint a többiek, rá más szabályok vonatkoznak, de leginkább semmilyenek, és mindent megtehet, amit csak gondol. Láthatóan Kern András így érez. És ami igazán szomorú, nem csak tettében, hanem reakciójában is tetten érhető ez az érzés.

Magyarország egy következmények nélküli ország. És nem csak azért, mert egyes emberek azt gondolják, hogy nekik mindenből több jár, és a szabályok felett állnak, hanem azért is, mert mi emberek mindezt hagyjuk, nem várunk el következményt.

A baj az, hogy az ismert embereket ismertségük miatt sokszor tökéletesnek hisszük, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amilyenekkel soha nem is rendelkeztek. És mivel az átlagember istenként tekint arra, akit a TV-ben vagy az újságokban lát, maguk az érintettek is istenként kezdenek tekinteni saját magukra. Végül számukra és az emberek számára is természetes, hogy ők kivételes személyiségek, akik kivételes elbánásban kell, hogy részesüljenek az élet minden területén. Le kéne végre számolni az ismert emberek mítoszával és feltétel nélküli csodálatával. Mert amíg istenként tekintünk mindenkire, akit a médiában szerepel, annak egy idő után olyan nemtörődöm viselkedés, flegma és arrogáns reakció lesz az eredménye, mint Kern Andrásé.

Kern András az egyik legzseniálisabb élő magyar színész, aki közel 60 éves, töretlenül sikeres pályafutást tudhat magáénak. Egy színész ikon, akit egy ország szeret, és kíváncsi produkcióira mind a mai napig. Nem kell aggódnia, továbbra is szeretjük, mint színészt, kíváncsian várjuk újabb szerepeit, megnézzük színházban, moziban és kabaréban, de mint közéleti szereplő leszerepelt, hiteltelenné vált. Kern András, mint közszereplő nem minta, nem követendő példa, nem hiteles ember. Ha úgy vesszük, Kern András semmivel sem jobb, mint egy NER lovag.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Euculti Magyarországot a Facebookon is:
https://www.facebook.com/eucultimagyarorszag

Hisszük, hogy MAGYARORSZÁG MENŐ.