Egy gondolat erejéig felejtsük el a fél éve tartó bezártságot és a lassan csődbe menő vendéglátóipart és turizmust. A politika szereti hangoztatni, hogy a Covid megtámadta a lakosságot és harcban állunk a vírussal. Ez nagyon szép és hangzatos hasonlat, de ha most ténylegesen háború dúlna a világban, akkor az óvóhelyek elhagyása után valóban az lenne a lakosság legnagyobb gondja, hogy mindent elfeledve rohanjon a teraszokra kávézgatni? Igaz, akkor teraszok sem lennének, hiszen szó szerint romokban állna a város.

Ezek szerint mégis csak szlogenek szintjén állunk harcban, és ha az új szlogen úgy kívánja, akkor nincs is háború és állnak a teraszok? Valóban csak politikai szempont és szlogen kérdése, hogy éppen mit tiltanak vagy engednek az embereknek? Nyáron egyszer már ráfázott Magyarország a korai nyitásra, de láthatóan nem tanult belőle. Persze egyértelmű, hogy ez a mostani döntés sem szakmai, hanem politikai volt. Ki ne emlékezne Orbán Viktor szomorú hangú bejelentésére, amikor első honfitársunkat vesztettünk el a Covid miatt. Akkor ezt nemzeti gyászként élte meg, ma viszont amikor még mindig 176(!) elhunyt betegről szóltak a hírek, a miniszterelnök csak a sörös poharát emeli a magasba. Hát igen, minden relatív, tegnap „már csak 176-an haltak meg”. Önnek is egészségére Miniszterelnök Úr!


Forrás: https://www.facebook.com/orbanviktor

Félreértés ne essék, amit jelenleg átélünk és ahogy viselkedünk az közös felelősségünk. Hagyjuk is a politikusokat, legyenek azok kormány oldaliak vagy ellenzékiek, mert azok szánalmas nulla emberek mind és egy szót sem érdemelnek. Na de mi van velünk, emberekkel? Tényleg ide jutottunk és idáig süllyedtünk? Sokak szerettei még a lélegeztetőgépeken küzdenek életükért, kórházban vagy otthonukban próbálják leküzdeni a betegséget, 25.000 honfitársunk már temetőben fekszik, ami egy kisebb magyar város teljes lakossága. Hányan és hányszor leírták, hogy egészségügyi dolgozók ezrei küzdenek értünk napi szinten erőn felül teljesítve, hogy életben maradhassunk. Daganatos betegek életmentő beavatkozásait halasztják el, csak hogy a Covid fertőzötteket el tudják látni. És mivel fejezi ki ezeknek az embereknek az erőfeszítéseit és áldozatait a magyar lakosság??? Teraszozással.

Ebben a helyzetben valóban sincs fontosabb, mint a szórakozás, a feszültség levezetése? Tényleg olyan kemény megpróbáltatásokat kellett kibírni a magyar lakosságnak, hogy most minden óvintézkedést felrúgva az utcákon kell tömegesen szórakozni, mintha csak a labdarúgó világbajnokságot nyerte volna meg Magyarország? Évekig éltünk óvóhelyeken, elpusztult az otthonunk? Ja nem, a többség beteg sem volt, és a munkáját sem veszítette el, hanem csak fél évig nem járhatott szórakozni.

Felháborító, szomorú, szánalmas, undorító és elkeserítő, hogy ide jutottunk és itt tartunk. Ez Magyarország, ezek vagyunk mi, magyar emberek. Így emlékezünk az áldozatokra, így aggódunk a még betegekért és így tisztelgünk az értünk küzdők előtt. Szégyellhetjük magunkat, szembe köptük a szolidaritást, szembe köptük saját magunkat. Gratulálunk Magyarország!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Euculti Magyarországot a Facebookon is:
https://www.facebook.com/eucultimagyarorszag