A minap megakadt a szemem valamilyen TV műsor reklámján, amiben Lagzi Lajcsi és Hajdú Péter beszélgettek. Miért is szerepelnek ezek az emberek a TV-ben? – futott át a gondolat. Az egyiket hetekkel ezelőtt ítélték el jogerősen, a másik pedig mindenféle kifogásokra hivatkozva igyekszik megúszni egy bírósági tárgyalást. Minimum pitiáner és szánalmas mindkettő, mégis a TV-ben mutogatják őket. És sajnos nem negatív példaként…

Magyarországon hajlamosak vagyunk mindenért a politikát, a politikusokat felelőssé tenni. Ráadásul egy politikusnak azonnal a lemondását és a közéletből való távozást követeljük, ha hibát követ el. Így van ezzel az átlagember, és így vannak ezzel maguk a politikusok is, ha a másik oldal hibázik. Mindezek felett pedig ott vannak a különféle médiumok, amelyek hovatartozásuk szerint erősítenek rá ezekre a követelésekre. Nincs bocsánat, mindenki mondjon le.

Ugyanakkor érdemes elgondolkozni azon, hogy amíg a média kíméletlen a politikusokkal szemben, addig igen csak megbocsátó tud lenni, ha saját kis üdvöskéiről van szó. A közélet és a politika kapcsán nagyon finnyás tud lenni mindenki, de a kereskedelmi TV és rádió műsorok kapcsán valahogy nem tapasztalni ugyanezt az ínyenc hozzáállást. Oda valahogy befér minden szemét, csak hozza a nézettséget. Pedig valahol meg kellene húzni a határt, és azt mondani, hogy ez már nem fér bele. Néha bizony önkritikát kellene gyakorolni, és bizonyos embereknek nem szabadna sem teret, sem műsoridőt adni. Egyszerűen azért, mert van ami (aki) ciki és vállalhatatlan.

Magyarországon szeretünk sajnálkozni, hogy régen minden jobb volt, meg már semmi sem olyan, mint régen, de valahogy azért nem tudunk tenni, hogy valami a jelenben is jó legyen. A kereskedelmi csatornáknak nincs közszolgálati funkciója, így nem is kérhető rajtuk számon a tartalom. Ha maga a tartalom nem is, de annak minősége igen. Szeretünk a multikra mutogatni, hogy silányabb minőségű ruhákat és ételeket hoznak Magyarországra, mint Nyugatra. Vagy igaz, vagy nem. Ám ennyi erővel azért is reklamálhatnánk, hogy a kereskedelmi csatornák silány minőségű műsorokkal etetnek minket.

Mert hát lássuk be, van itt az aljából bőven: adócsaló, köztartozást felhalmozó, elítélt, börtönviselt rabló és hosszan sorolhatnánk. Ők lennének a követendő minta? Tőlük tanuljunk, rájuk hasonlítsunk? Ugyan kire és mégis miért? Eszem ágában sincs védeni a politikát és a politikusokat, de korrekt úgy lenne, ha hasonlóan szigorú szemmel méricskélnénk a média teljesítményét is.

Mondhat bárki bármit, de nem csak a közéleti csatornáknak van felelőssége az emberek felé. Akárhogyan is, de a médiából származó információknak is valamilyen értéket kell közvetíteniük. Akit egy országos csatornában mutogatnak, annak valamilyen szinten mintának kell lennie az emberek felé. Márpedig az alja semmilyen körülmények között nem lehet minta.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Euculti Magyarországot a Facebookon is:
https://www.facebook.com/eucultimagyarorszag

Hisszük, hogy MAGYARORSZÁG MENŐ.