Az ügynökkérdésnek elvileg lehetne egy nagyon egyszerű szempontja: a kommunista rendszer besúgóitól meg kellene végre tisztítani a magyar közéletet. Másképpen fogalmazva odáig kellene eljutni, hogy a kommunista rendszer besúgói 2021-ben semmilyen közéleti, politikai, kulturális választott vagy vezetői pozíciót ne tölthessenek be.
Ez sajnos nem történt meg 30 évvel ezelőtt, és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy bárkinek is szándékában állna hasonló kezdeményezéssel előállni. Vélhetően azért, mert a parlamenti pártok így vagy úgy, de mind érintettek ebben a kérdésben. Felettébb kínos lenne, ha aktív politikusokról, közéleti prominensekről bármilyen szintű érintettség napvilágot látna.
Éppen ezért politikai szinten még mindig a nyilvánosságra hozatal körül megy (újból/sokadszor) a huzavona, szakmai szinten pedig az átlagember számára nehezen követhető és értelmezhető definíciós vita folyik arról, hogy ki is volt valójában besúgó. Nesze semmi, fogd meg jól.
Kollektív maszatolás folyik ebben a kérdésben, és ennek aktív részese a politika és a témáért felelős kutatók, történészek. Hogyan is beszélhetünk ügynökkérdésről, ha egyébként nincs dedikált cél és haszon rendelve a nyilvánosságra hozatalhoz. Legyen nyilvános, tudhassuk, ennyi lenne a 30 éve zajló vita minden haszna? Mert ezért – már bocsánat – tényleg túlzás ez a felhajtás.
Bizonyára sokan vannak, aki személyes érintettség miatt szeretnének információkhoz jutni. Tiszteletben tartva ezeket az igényeket és egyet is értve velük, de ezek mégis csak egyéni szempontok. Ezen túl nincsen semmi? Hol a közérdek, Magyarország szempontjai? Mi az a szempont, közös igény, amitől valami változást várunk, amitől jobb hely lehet Magyarország? Mi más, ha nem a közélet 30 évvel megkésett megtisztítása a kommunista rendszer egyik szennyesétől?
Szép lassan egyébként az idő megoldja ezt a kérdést is, hiszen 30 évvel a rendszerváltás után egyre kevesebb az olyan aktív közéleti szereplő, akinek személyes érintettsége és takargatnivalója lehet az ügynökkérdés kapcsán. Újabb 10-15 év múlva pedig már nem lehet politikai kérdést és tőkét kovácsolni ebből a vitából. Addigra elveszítve közéleti jelentőségét és aktualitását mindez már tényleg „csak” egy történészek közti szakmai eszmecsere lesz.
Ha tényleg ez az ügynökkérdés sorsa, akkor Frei Tamás könyveiből vett gondolattal élve újabb esélyt szalasztunk el, amikor javíthatnánk az arányokon. Igazán kár lenne.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Euculti Magyarországot a Facebookon is:
https://www.facebook.com/eucultimagyarorszag
