Egy fejekben és lelkekben kettészakadt Magyarországon élünk lassan két évtizede. Kezdődött a Kossuth téren a kokárdával és folytatódott a mai napig tartó árokásással. Az emberek között szinte tapintható a feszültség, az indulat. Az évek óta tapasztalható gyűlölködésért két embert terhel személyes felelősség, pontosabban két miniszterelnököt. Ők hitették el velünk, hogy kétféle magyar ember létezik: jobb és bal oldali. Mára már mindkét oldal csak a maga igazában hisz, a másik gondolataira, érveire már nem is nyitott, zsigerből elutasítja azokat. Pedig nincs két Magyarország. Emberek vannak, magyar emberek.

Ha a magyar emberek egy pillanatra magukba néznek, akkor többségük egyébként belátja, hogy igazából nem egymást, hanem csak egymás politikusait utálják. Velük van bajuk, belőlük van elegük. Mert hát hogyan is lehetne egy országot jobb és baloldali emberekre osztani. Talán mindenkinek a homlokára lenne írva? Ha bemegyünk egy boltba, az eladó nem ideológia hovatartozásunk miatt szolgál ki, de étterembe vagy zöldségeshez sem aszerint járunk, hogy a tulajdonosa kire szavaz. Szép is lenne. A mindennapok során jó esetben semmit sem tudunk a másik ideológiai hovatartozásáról. Nem is kell, mert nem is így működik a világ.

Persze vannak olyan kérdések, amelyekről ideológia mentén mondunk véleményt, de az élet 99%-a nem az ideológiák mentén zajlik. Az élet 99%-a magáról az életről szól. Az embereket napi szinten foglalkoztató problémák (munka, lakhatás, egészség, közlekedés, közbiztonság, adózás, infláció, stb.) nem pártpolitikai vagy ideológiai kérdések, hanem egyszerűen megoldandó feladatok. Az alibipolitizálás és a kreált témák, problémák napirenden tartása helyett a politikusoknak az embereket ténylegesen érdeklő és érintő kérdésekkel kellene foglalkozniuk.

A magyar embereknek be kellene végre látniuk, hogy az imádott és szeretett politikusaik egyszerűen csak becsapják és megvezetik őket. Gyűlöletet szítanak köztük, mert ez a gyűlölködés táplálja politikájukat, ami hatalomra segíti és ott is tartja őket. Kit rövidebb, kit hosszabb ideig. A kérdés az, hogy az emberek meddig hagyják magunkat kihasználni, és meddig asszisztálnak a politikusok piti és szánalmas politikai játékaihoz. Mert rá kellene végre ébredni, hogy nem egymást, hanem csak a politikusokat utáljuk.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Euculti Magyarországot a Facebookon is:
https://www.facebook.com/eucultimagyarorszag