Nyugati szomszédunkat legújabban víruskezelésben tekintjük „laborországnak”, de egyébként is szeretünk Ausztriára és Bécsre mintaként tekinti. Legyen szó bérekről, életszínvonalról, nyugdíjakról vagy bármi másról, amiben szeretnénk a nyugati színvonalat elérni, akkor általában az átlagembernek és a politikusoknak is egyaránt Ausztria a viszonyítási alap. Szombat este éppen plágiumbotrány kezelésből mutatott példát Ausztria. Lehetne, hogy ebben is kövessük a sógorokat?

Az osztrák család- és munkaügyi miniszter a doktori disszertációja körül kialakult vitás helyzet miatt szombat este lemondott posztjáról, amit a kancellár elfogadott. Ennyi, ügy lezárva. Jó esetben, de mondhatjuk úgy is, hogy egy nyugati demokráciában egy plágiumbotrány pont ennyi ideig, vagyis egy napig kell, hogy tartson.

Nincs hetekig, hónapokig tartó visszautasítással, tagadással, másokra mutogatással, bizonygatással, részleges beismeréssel, majd teljes beismeréssel, végül pedig az újbóli megvédés hazug ígéretével tarkított, hetekig tartó huzavona. Egyszerű lemondás van éppen a helyzet tarthatatlansága miatt. Mert normális értékrenddel bíró ember (politikus), aki a politikai tevékenységét szolgálatként éli meg, és nem a hatalom mámorában él, pontosan tudja, hogy egy ilyen helyzet káros mindenkire. Káros elsősorban saját magára, de legalább ugyanannyira családjára és szűkebb-tágabb politikai környezetére nézve is.

Egy politikus személye körül kialakult botrány sosem csak az érintettről magáról, hanem politikai közösségéről is szól, aminek a botrány puszta ténye is már kárt okoz. Egy józan gondolkozású politikus tudja, hogy még ha igaza is van, a kialakult botrány önmagában is káros. Így ha kicsi felelősséget is érez politikai közösségéért, az egyetlen észszerű és felelősségteljes döntése csakis a lemondás lehet. Igaz, ehhez józan gondolkozású, felelősségteljes politikusnak kell lenni. Hány ilyet ismerünk Magyarországon? Akinek a politikai közösség hitelessége fontosabb szánalmas egyéni karrierjénél.

Na persze ehhez egy józanul gondokozó kormányfőre (akarom mondani kancellára) is szükség van, akinek nem az állandó harcolás, ellenségkép keresés és tévedhetetlensége hamis látszatának fenntartása áll beteges gondolkozásának középpontjában. Akinek nem a dacos „senkit sem hagyunk hátra, minél jobban támadják, annál jobban védem” arrogáns és pökhendi mentalitás a vezérelve, hanem a puszta józanság, ami az esendő ember egyik jellemzője.

Éppen tegnap írta Vona Gábor valami olyasmit, hogy a rendszerváltás feltétele a „társadalmi mentális változás”, hogy az emberek fejében és lelkében kell, hogy kezdődjön a változás. Bár hitelességét, mint politikus már ő is elveszítette, úgyhogy a blogolásnál többet ő se akarjon már a politikában és a közéletben, de gondolata vitathatatlanul helytálló.

Szidhatja tehát Orbán Viktor a hanyatló Nyugatot, de az elegancia és tisztesség valahogy Ausztriában mégis érték, amitől a magyar politikai „elit” vezette Magyarország még irtó messze van. A többiről nem is beszélve. Előbb tehát tényleg rakjunk rendet a fejekben és lelkekben, az osztrák utat pedig akkor tekintsük mintának, ha járni is tudunk rajta.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Euculti Magyarországot a Facebookon is:
https://www.facebook.com/eucultimagyarorszag

Hisszük, hogy MAGYARORSZÁG MENŐ.